Pozsony legfőbb látnivalói
A pozsonyi vár
A város látképét meghatározza a Dunára néző hegyen álló vár. A Pozsonyról szóló első írásos említés a 907-es Salzburgi Évkönyvben található a magyarok és a bajorok közötti háborúval kapcsolatban. A várhegy azonban már a késő kőkorszaktól lakott volt, de első ismert lakói a kelták voltak, akik egy erődített települést építettek itt. A Római Birodalom határa, a „Limes Romanus" négy évszázadon keresztül itt húzódott. A Nagymorva Birodalom idején a szlávok építettek jelentős erődöt a hegyen. A X. századtól Pozsony a Magyar Királyság részévé vált, a várhegyen kőből emeltek erődöt, benne a Szent Megváltó templommal a XI. században. A XV. században Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején gótikus stílusú vár épült a hegyen a husziták elleni védekezésül. Ekkor emelték a keleti oldalon új bejáratul szolgáló Zsigmond-kaput, a nyugati oldalon álló, 7 méter vastag külső várfalat, valamint 1437-ban egy 85 méter mély kutat fúrtak, amelyben 42 méteren áll a víz. A XVI. században Habsburg Ferdinánd reneszánsz stílusban építtette át a várat, a következő évszázadban a Pálffyak barokk stílusban. Mária Terézia uralkodása idején a vár Albert Szász herceg részére lett bebútorozva, aki komoly műgyűjtő tevékenységet folytatott. Gyűjteménye később Bécsbe került, s jelenleg az Albertina Múzeum alapját alkotja. II. József uralkodása alatt a várban papi szeminárium működött, később kaszárnyaként funkcionált egészen addig, míg 1811-ben le nem égett.
A vár ezek után másfél évszázadig romos állapotban állt, végül 1953 és 1968 között a szlovák műemlékvédelmi hivatal felújítatta. Jelenleg a vár a szlovák parlament egyes intézményeinek, a Szlovák Nemzeti Múzeumnak és a Történeti Múzeumnak ad helyet.
A dévényi vár
A Morva és a Duna összefolyása fölött őrködő dévényi vár az ország egyik legfontosabb régészeti lelőhelye. A legrégibb felfedezett települések ezen a helyen az időszámításunk előtti ötödik évezredre datálhatók. A Krisztus előtti első században kelták laktak itt, majd a rómaiak létesítettek itt fontos katonai tábort. A Nagymorva Birodalom idején Dévény fontos határvidéki erődítmény, egyben jelentős közigazgatási központ is volt. Első írásos említése 864-ből való. A Nagymorva Birodalom összeomlása és a magyar honfoglalás után Dévény a Magyar Királyság nyugati végvárává vált. Az évszázadok folyamán gyakran cserélődtek tulajdonosai. 1809-ben aztán Napóleon seregei felrobbantották a várat. Jelenleg a dévényi vár műemlék, a nemzeti kulturális örökség része.
A vár októberig várja a látogatókat, ekkor a téli hónapokra bezár. Hétköznapokon 10-től délután 5 óráig, hétvégén 6 óráig tart nyitva. A belépőjegy ára |3|, a kedvezményes jegy |1.30|.
A vár területén jelenleg is folynak az ásatások. A Sme napilap arról számolt be, hogy a régészek az elmúlt öt évben egy római kori torony maradványaira bukkantak az I. századból, de egy történelem előtti időkből származó települést is feltártak.
A Szent Márton Dóm
A háromhajós gótikus stílusú székesegyház egy román templom helyén épült a XIV. század elejétől 1452-es felszenteléséig. A dóm méretei lenyűgözőek, hossza 67,37 méter, szélessége 22,85 m, magassága 16,2 m. Számos kápolna épült később a székesegyházhoz: a gótikus Szt. Szófia (IV. Vencel cseh király özvegye) kápolna, a Szent Anna kápolna és a barokk Szt. János kápolna. A dóm tornya a három hajóval egy időben készült, érdekessége, hogy fala a városi erődrendszer része volt. 85 méter magas. Tetején egy díszes, aranyozott két méteres pilléren a magyar Szent Korona 1 méter magas, 300 kilogrammos mása van elhelyezve.
Buda eleste után a Szent Márton Dóm szolgált a magyar királyok koronázási templomaként. 1563 és 1830 között 11 magyar királyt és nyolc királynét – kivétel nélkül a Habsburg-Lotharingiai ház tagjait –koronázták itt meg. További érdekesség, hogy Beethoven Missa Solemnis c. műve is itt hangzott el először.
A Mihály-kapu
A város középkori erődrendszerének egyetlen épségben megmaradt kapuja. Gótikus alapjait a XIV. század első felében rakták le. 1511 és 1513 között megmagasították, majd 1753 és 1758 újra átépítették, ekkor nyerte el mostani formáját. 51 méter magas tornyára Szent Mihály szobra került. Jelenleg a toronyban régi fegyverkiállítás és városi erődrendszer történetéről szóló kiállítás tekinthető meg. A torony kilátójából nagyon szép kilátás nyílik az óvárosra.
A Prímás Palota
A klasszicista stílusú palota 1778 és 1781 között épült Melchior Hefele tervei alapján Batthyány József érsek számára. A tetőtér homlokzati részét J. Kögler és F. Prokop allegorikus szobra és J. A. Messerschmidt vázái díszítik. A timpanon tetején Batthyány József érsek címere és kalapjának 150 kilógrammos szobra látható. A timpanont Ernest Zmeták mozaikjai díszítik. A homlokzaton angyalkák szobra tartják az I (Iusticia – igazság) és C (Clementia – kegyesség, nagylelkűség) betűket, az érsek mottójának kezdőbetűit. A bejárati teremben jobb oldalon emléktábla található az 1805-ös pozsonyi béke emlékére, a belső udvaron pedig sárkányölő Szent György szobra látható. Innen juthatunk be a Szent László kápolnába is. Az első emeleten található a tükörterem, itt írták alá a napóleoni Franciaország és a Habsburg Monarchia közötti pozsonyi békét 1805-ben Napóleon austerlitzi diadala után. V. Ferdinánd 1848-ban szintén itt írta alá a jobbágyfelszabadításról szóló törvényt. A palotában a Pozsonyi Városi Galéria képei láthatóak, valamint a mortlaki angol királyi szövőmanufaktúra 17. századi egyedi falikárpitjai.
